Az idő

Hadd kezdjem ezt a posztot egy teljesen kocka példával. A cégnél, ahol dolgozom, van vagy 6 szerverünk. Ezeket naponta több tízezer felhasználó használja, és hihetetlen mennyiségű adatot – képeket, videókat – töltenek fel és le. Azt vettük észre, hogy ha a szerver telítettsége vagy a processzor terhelése meghaladja a 70%-ot, egyre több hiba történik. És ha a 90%-ot is meghaladja, akkor először csigalassúságúvá válik, majd teljesen behal a szerver. Nehéz megmagyarázni, vagy végigkövetni, hogy mi történik ilyenkor. Számtalan program fut párhuzamosan ezeken a gépeken, és az erőforrás-hiány mindegyiket másképp érinti – a legtöbb nincs is felkészítve rá, egymásra várnak – és a végén láncreakciószerűen omlik össze a rendszer. Hiába próbáljuk újraindítani, rövid idő után megint beáll a nagyhalál. Az egyetlen megoldás ilyenkor, ha újabb szervert, nagyobb háttértárat veszünk, és megosztjuk a feladatot a szerverek között. “Lelke van” – szoktuk mondani – magyarul gőzünk sincs, mitől romlott el. :)
family-clock

És kinek van még “lelke”? ;-) Igen, nekünk embereknek is. A mi szerverünk is lerohad, ha nincs egy perc időnk pihenni vagy “haszontalan” dolgokat csinálni, csak mi nem olyan látványosan romlunk el, mint egy szerver, hanem szépen lassan kiüresedik a lelkünk, depressziósak leszünk, megbetegszünk.

A házaspárok általában az első gyermekük megszületése utáni időszakban jutnak el először az idegösszeomlás szélére. És habár az apukák ekkor még sokkal többet segítenek, mégis a kismamák életét forgatja fel az új jövevény igazán. Erre senki nem lehet felkészülve. Éjjel 1-2 óránként szoptatás, a kakás pelusok, nomeg a stressz, hogy most miért sír…, és nincs egy nyugodt óra sem, mindig van miért aggódni. Persze vannak csúcspontok is – olyanok, amiért képes vagy elfelejteni az egész szívást – de mégiscsak át kell állnod egy egész más életre, és megtalálni benne az örömöt, és megtalálni azt, hogy hogyan regenerálódj – már ha sikerül. Sajnos ez nem megy egyik napról a másikra. Nincs az a kismama, aki ne borulna ki egyszer-kétszer (naponta :)).

Van, ahol az első gyereknél még működik a munkamegosztás, és csak a másodiknál söpri el a pelenkacunami az anyukát. Vagy még később, ahogy szépen lassan hűl ki a kapcsolat: a férj egyre később jár haza, és egyre kisebb részt vállal a gyerek(ek) neveléséből. Mindenhol ezt láttuk, talán gyerekként is ezt éltük át, elfogadjuk, hogy az a dolgok rendje, hogy a nő dolga a gyerekekkel való foglalkozás, a férfi pedig keressen pénzt. Ez a minta aztán ebbe az irányba tolja a szülőket akkor is, hogyha mondjuk az apa mégis aktívabban részt szeretne venni a gyermekei életében. Nagy eséllyel a főnöke erre nem lesz vevő. A többség sajnos megbocsátó a munkába menekülő apákkal. És a válóperes bírók is még mindig abból indulnak ki, hogy “a gyerek helye az anya mellett van”. Az egész társadalmi gondolkodást áthatja ez a rég meghaladott tévkép. Pedig egy gyereknek pont annyira szüksége van az apjára, mint az anyjára. Ennek a mostani helyzetnek mindenki a vesztese. Az anya, akinek kizsigereli az életét a családról való gondoskodás, a gyerek, akit megfoszt az egyik szülőjétől, és az apa, aki szép lassan elidegenedik a családjától. Az egyik barátném azzal érvelt, hogy a válóperek során azért kedveznek egyoldalúan a nőknek, mert “a nők feláldozzák a karrierjüket a család érdekében”. De hiszen ez mind a kettő hiba – azzal, hogy összekapcsoljuk őket olyan, mintha ciánnal próbálnánk kikúrálni a kígyómarást.

Nekem szerencsém volt. Egy svéd cégnek dolgozom – pont a lányom születése óta -, ahol teljesen természetes, hogy az apák elmennek fél évre a gyermekükkel “szülési szabadságra”. Vagy minden héten egy munkanapot otthon töltenek velük. És utána is a legtermészetesebb dolog, ha fél 4-kor elmegy az apuka a munkahelyéről, hogy felvegye a gyerekeket az oviban. 2 méteres “viking harcos” apukák tologatják a babakocsikat az utcán, és a házibulin a konyhában gyűlnek össze a pasik mosogatni. A gyerekkel foglalkozni igenis férfias. Sunyin elbújni a családi feladatok elől, nem az.

A szabadidő értéke

mennyire-fontos-egy-ora-szabadido
Te mennyit fizetnél 1 óra szabadidőért? Mondjuk, amikor azt csinálhatsz, amit akarsz. Ha minden nap 16 órát dolgozol, akkor elég sokat megérne, ugye? Ha csak 8 órát, akkor nem, gondolom. Egy embernek olyan 2 óra szabadidőre van szüksége minden nap. Ha egy percünk sincs magunkra, vagy a barátainkra – arra, hogy felelősség nélkül azt csinálhassunk, amit akarunk, hogy kikapcsolhassunk az agyunkat – abba szép lassan beleőrülünk. Akkor is, ha olyan emberrel – például a gyerekünkkel – vagyunk összezárva, akit egyébként szeretünk.

A gyermekkel való foglalkozás értéke

mennyire-fontos-a-gyerekkel-foglalkozni
Legyen erről is egy szép, áltudományos grafikon. Egy gyereknek szüksége van az anyjával töltött időre, az apjával töltött időre, az egész családdal töltött időre, a kortárs csoporttal és – személyiségtípustól függően több vagy kevesebb – egyedül töltött időre is. Mindegyiknek megvan a maga szerepe a fejlődésben, és az egyiket nem lehet a másikkal kiváltani, pl. 3 óra anya + 3 óra apa ≠ 6 óra anya. A hosszú együtt töltött idő gyakran unalomba fullad.

A munkában töltött idő értéke

a-munkaban-toltott-ido-erteke
Hacsak nem futószalagon dolgozol, a munkád értéke nem nő arányosan a bent töltött idővel. Erre akár közgazdasági kutatást is citálhatnék, de mostmár inkább maradok az ákombákom grafikonoknál. (Egyébként futószalagon sem lineráis az összefüggés, csak gondolj a 16-odik bent töltött órára!) Lényeg, hogy minél kevésbé mechanikus, minél inkább kreativitást igényel a munkád, annál rövidebb az az idő, ami alatt a legértékesebb munkát végzed. Gondolj a Pareto elv-re: valószínűleg te is a munkaidőd 20%-ában termeled a haszon 80%-át. Az egész napos értekezletek mítingek többnyire csak arra jók, hogy egyesek a vezető beosztásukkal páváskodjanak. Ahol napi 8 óránál rendszeresen hosszabb az elvárt munkaidő, ott valami disznóság van. Pl. a főnök gyűlöl hazajárni a családjához. Vagy nincs is neki, és ezzel a módszerrel egyre több sorstársra kíván szert tenni. Vagy tudatosan kevesebb embert vesznek fel, mert így olcsóbb(nak tűnik). Viszont ez csak az agytevékenységet nem igénylő munkáknál működik. A valóságban meglepő módon pont az van, hogy akik rendszeresen túlmunkáznak, a kutatások szerint azok kevesebbet termelnek. Ennek több oka is van, pl. a nagyobb hibaszázalék, de például lelkileg is egész másként állunk a napunkhoz, ha tudjuk, hogy délután 4-kor el kell mennünk, mintha végtelenségig nyújthatnánk a munkaidőt.

A közös haszon maximalizálása

kozos-haszon
Ezen a grafikonon összekutyultam a fenti hármat. Azt lehet kiolvasni belőle – súgok :) -, hogy mivel az időnk érteke nem lineáris, a legnagyobb közös hasznot úgy érhetjük el, ha mindenre/mindenkire szánunk egy-két órát minden nap. A közös haszon kb. 8 és 9 órányi munkaidő körül metszi a vízszintes tengelyt. Igaz, még azon túl is termelsz némi hasznot a cégnek, de a családodnak okozott kár már kezdi durván veszteségbe húzni az egyenleget.

Az optimális felosztás az lenne, ha munkára 8 órát szánnánk (bár szerintem 6 órában is el lehet végezni a munka 90%-át), a gyerek(ek)re 2 órát, családra közösen 2 órát, házastársra 2 órát, saját szórakozásra 2 órát. Ez 16 óra, plusz 8 óra alvás. Oké, a való világban (a kisbetűsben) ez nem ilyen szimpla: van még közlekedés, meg házimunka, meg egyéb elintéznivalók, de az elvnek annak kellene lennie, hogy mindenre (mindenkire) kellene időt hagyni minden nap. Így lehet a közös hasznot maximalizálni és így mindenkinek maradhatna még magára is ideje.

Az utóbbi időben egyre többet beszélünk a női egyenjogúságról, de az egyre gyakrabban elvárt túlmunka pont az ellenkező irányba hat. Valamiért evidenciaként fogadjuk el, hogy mivel válság van, többet kell dolgozni. Pedig, ha ugyanaz az ember minden nap 8 helyett 10 órát dolgozik, azzal nem nő a termelékenység, vagy csak minimálisan. Azzal nőne jelentősen, ha több ember dolgozna – akár részmunkaidőben. A jelenlegi torz rendszerben az anyák egyre kevésbé tudnak karriert építeni, az apák meg egyre kevésbé vesznek részt a gyermeknevelésben. A túlmunka ráadásul tovább mélyíti a fizetésbeli különbséget a nemek között, hiszen ez inkább a férfiaktól elvárt. Mindez nemcsak igazságtalan, de társadalmilag is káros – akár pénzben is kifejezhetően. És nem csak gazdasági kárral jár, de a nők kiesése a munkából leértékeli a szerepüket, az apa nélkül felnövő gyermekek pedig sokkal önbizalomhiányosabbak lesznek. Arról nem is beszélve, hogy az igazságtalannak érzett kapcsolatok nem lesznek hosszú életűek. (Hacsak nem a pénz tartja össze őket – de az már egy elég nyomorúságos felállás.)

Több férfi kellene, aki kiáll a családjáért. Ugyanaz megy, mint mindenben: a jövőt éljük fel. Az a lelki energia, az a tudás, amit ma nem töltünk bele a gyerekekbe, a jövőben baromira hiányozni fog. Amit ma nem adunk meg, azt nem lehet tíz év múlva pótolni, az a vonat már örökre elment. És egy frusztrált, sikertelen, a másik nemet hibáztató generációt termeltünk újra.

Mit tehetsz, ha apa vagy?

  • Minden nap tölts el legalább egy órát a gyermeke(i)ddel aktívan, amikor semmi nem vonja el a figyelmedet.
  • Tudatosítsd a munkahelyeden hogy családod van, és ez kötelességekkel jár. Legyen minden héten egy-két nap, amikor te hozod el a gyereket az oviból, suliból, különóráról. Meglátod, ez nem fog a munkád hatékonyságának a rovására menni. Ha valami segít az időnket beosztani, akkor az kikényszeríti, hogy betartsuk a határidőket.
  • Minden héten legalább egy estét biztosíts a párodnak, hogy azt csinálhasson, amit akar – pl. találkozhasson a barátnőivel, elmenjen sportolni, stb. Írjátok le a heti beosztást!
  • Arra is szakítsatok időt, hogy kettesben legyetek pár órát minden héten.
  • Támogasd a párodat abban, hogy a gyes után visszatérjen dolgozni. Akár egy részmunkaidős állás is sokat segít. Dolgozni nem csak a pénz miatt kell, hanem azért is, hogy értékesnek érezzük magunkat.
  • Osszátok el a házimunkát! Főzni például elég szórakoztató, és akár a gyerekekkel is lehet. Ahogy nő a gyerek, ő is egyre többet tud segíteni. 3 éves kortól a rendrakásban, 6 éves kortól a mosogatásban, porszívózásban, teregetésben, később szinte bármiben.
  • Ha a gyerek beteg, és mindketten dolgoztok, akkor felváltva maradjatok otthon vele. Egyszer anya, legközelebb apa.

Mit tehetsz, ha anya vagy?

  • Alakíts ki olyan szokásokat, amik napi/heti rendszerességgel biztosítják a regenerálódásodat!
  • Oszd meg a gyerekekkel kapcsolatban felmerülő kötelességeket a pároddal! Ne hagyd magad azzal zsarolni, hogy a munkahelyén ezt nem néznék jó szemmel.
  • Keress munkát! Kezdetnek szinte bármi jó – később úgyis érvényre jut a tehetséged. A nagy ugrás a háztartásbeli és a dolgozó nő között van.

/Apa

Reklámok

Az idő” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Onnantól, hogy apává válsz, megszűnik minden tisztelet irántad. Néhány évtizeddel ezelőtt még nem tekintették felnőttnek, igazi Férfinak azt az embert, akinek nem volt családja. Mára az apák inkább számítanak bohócnak, mint tiszteletreméltó személynek. Erről a reklámok és a sorozatok által sugallt kép tehet: ők a szerencsétlen flótások, akiket két nagy pakk virágmintás babapelenkás zacskót cipelve láthatunk a bevásárló központokban, és igen, őket testesíti meg a Rém Rendes Család Al Bundy-ja. “Korunk férfiideálja ugyanis az Al Bundy-típus. Tudják, az a hájfejű cipőárus. Ő ma a prototípus. Gyerekei kiröhögik, neje kihasználja, tekintélye nulla. „A hülye férfi”. Az idióta. A lúzer. Érte nem kár. Ő akár fel is robbanhat. Nem számít. A média ezt sugallja nap mint nap: a férfi erőszakos, mosdatlan, trehány és idegesítő. Egy selejt. Nem borotválkozik, az ágyban önző, issza a sört és böfög. is, akiből felesége és két gyermeke csinál bolondot hétről hétre mindenki nagy örömére.”* A mai kultúrában soha nem lehet apáé az utolsó szó, apa “soha nem tudhatja jól”. Nem jobb a helyzet a médiában sem. James MacNamara, a kommunikációs tudományok professzora szerint “a médiában megjelenő hírek 69 százalékában festettek kedvezőtlen képet a Férfiakról, míg mindössze 12 százalékuk adott pozitív és 19 százalék semleges vagy kiegyensúlyozott képet róluk.”

    Ha megházasodsz, kevesebb szexben lesz részed. A nős Férfiak ugyan többet szexelnek, mint egy átlagos Férfi, de sokkal kevesebbet, mint azok a Férfiak, akik csak együtt élnek valakivel, de nem kötnek vele házasságot. Különösen igaz ez az idő múlásával. A kutatások azt mutatják, hogy a házas nők nagyobb valószínűséggel híznak el, mint azok a nők, akik élettársi kapcsolatban vannak. A Men’s Health magazin számolt be egy felmérésről, amely során 6 éven át 2737 embert vizsgáltak, majd azt állapították meg, hogy az élettársi kapcsolatban élők egyértelműen boldogabbak és magabiztosabbak, mint a házaspárok valamint az egyedülállók.

    A házassággal elveszítheted a barátaitad. A házassággal a Férfiak baráti és munkahelyi kapcsolatai elhalványodni látszanak. Bár ez a nőkre is igaz, mégis a Férfiak szenvednek ettől jobban, mert ők kevesebb társasági életet élnek.
    A házassággal egyre kevesebb tér áll a rendelkezésedre. Sokat halljuk a kifejezést, hogy “elvonult a kuckójába”. Miért kell a Férfiaknak elvonulniuk? Mert a ház többi részét már rég elveszítették. A The Art of Manliness blog gyászolja “A Férfi tér beszűkülését”, és megjegyzi, hogy az a külvárosi életmód , amelynek célja eredetileg az volt, hogy a család együtt legyen, azt eredményezte, hogy a megszüntek a Férfi terek a családi ház legtöbb részén. A Férfiakat száműzték az olyan, kevésbé kívántos helyekre, mint a padlás, garázs, vagy a pince. Ahogy a blogban olvashattuk: “Nem szomorúbb jelenet a film történetben annál, amikor a “Juno”-ban a házas fickót alakító Jason Bateman rájön arra, hogy bár övé az egész hatalmas ház, neki csak egy sufni jutott, ahol a számára kedves dolgokat tárolhatja.”

    A házassággal elveszítheted a gyerekeidet és az ex-nejed kiforgathat mindenedből. És még az is lehet, hogy nem is a saját gyermekeid. Sok Férfival beszéltem, akik nagyon is tisztában voltak az esetleges válás veszélyeivel, és azon aggódtak, hogy ha egyszer a dolgok rosszra fordulnak, a feleségük elviheti mindenüket, beleértve a gyerekeket is. Más Férfiak amiatt aggódtak, hogy esetleg olyan gyermek után kell tartásdijat fizetniük, amelyek még csak nem is ők a biológiai apjuk. Ez az aggodalom nagyon is valós. Franciaországban betiltották az apasági teszteket, az ottani apák már soha nem lehetnek biztosak abban, hogy ők-e a biológiai apjuk annak a gyereknek, aki után tartásdijra fizetésére kötelezték őket. A blogomon 3200 Férfit kérdeztem meg arról, hogy mit éreznének, ha ilyesmi kiderülne esetükben. 32 százalékuk válaszolta azt, hogy “dühös és mérges lenne az anyára, aki átverte őt”, 6 százalékuknál mély depressziót váltana ki, 18 százalékuk “dühös és a depressziós” lenne, 2 százalékuk mondta azt, hogy “a fentiek egyike sem”, 32 százalékuk “dühös lenne a rendszerre, amely fizetésre kényszerítette őt”, és csak 2 százalék mondta azt, hogy “nem érdekelné”. A válaszadók közül egy Férfi megjegyezte, hogy volt felesége kigúnyolta őt azzal, hogy a 11 éves fia valójában nem tőle származik: “Nagyon dühös lettem az anyára … és megszakítottam minden kapcsolatot a fiúval.” irta a kérdőívre megjegyzését.
    Mint Férfi, a bíróságon mindenképpen veszítesz. A Férfiak gyakran panaszkodnak arról, hogy a családjogi bíróság és a jogrendszer is halmozott ellenük, sőt úgy tűnik, hogy ebben igazuk van. A bíróság az esetek 90%-ában a nőknek itéli a gyermekelhelyezési jogot, az apát pedig gyermektartás megfizetésére kötelezik. A bíróságok még mindig a nőknek kedveznek, többen ezért a családjogi törvény reformját sürgetik. A családjogi bíróságok évekkel ezelőt azért jöttek létre, hogy bíztosítsák a nők részére azt, amire szükségük van. Csakhogy a nők helyzete azóta rengeteget javult, mára már többen tanulnak a felsőoktatásban, mint Férfiak, és a munkaerőpiacon is megállják a helyüket. Nincs okunk feltételezni, hogy egyedül, saját erőből ne tudnának felnevelni egy vagy akár több gyermeket is. Ezek a bíróságok azonban továbbra is úgy döntenek, mint ha a nő egy munkaképtelen, bevétel elérése alkalmatlan személy lenne.”
    Elveszítheted a láthatási (kapcsolattartási) jogodat. Legalábbis akkor, hogy nem tudod a gyerektartást fizetni, sőt, az Egyesült Államokban akár még börtönbe is zárhatnak ezért. Egy friss jelentés szerint csak Massachusetts államban a családügyi bíróságok által 2001-től 2011-ig elítéltek között a Férfiak aránya a kezdeti 94,5%-ról 96,2%-ra nőtt. A növekedés mögött valószínüsíthetően az elmaradt gyermektartás miatti bebörtönzések állnak. További elemzések azt mutatják, hogy azok a nők közül, akik nem fizetnek gyerektartást, csak minden nyolcadik kerül börtönbe.

    A szingli életmód soha nem volt annyire vonzó, mint manapság. Míg a házasság értéke a Férfiak szemében csökkent, a szingli élet felértékelődött. Az egyedülálló Férfit egykor gyanúsan méregették, a vállalati előléptetések során sorra a “stabil, családos Férfiakat” részesítették előnyben, és előfordult, hogy megbélyegezték őket. Nehezebb volt a szerelmi élet, ha valaki nem szándékozott megnősülni és a házasság előtti szex kockázatosnak és elítélendőnek számított. Ma már azonban senki sem néz ferde szemmel a szingli életmódot élőkre. A társkeresés az internetes társkereső oldalaknak köszönhetően egyszerűbb már nem is lehetne, a munkáltatók pedig felfedezték maguknak a szinglit, akinek nincsenek családi kötelezettségei. Erre már csak ráadásként jönnek a videojátékok, a kábel TV, az okostelefonok és a szélesávú internet (pornó!!!), amelyek nélkül nem is tudjuk, hogyan tudtunk régebben létezni.

    Ezért NEM nősülnek a heteró Férfiak

    http://huffnagel.blog.hu/2013/09/22/8_ok_amiert_nem_nosulnek_a_hetero_ferfiak

    • Ez egy elég vaskos hozzászólás – asszem majd egy külön posztban válaszolok. Észrevetted egyébként, hogy a férfi szót végig nagy “F”-fel, a nőt pedig kisbetűvel írtad?

  2. Én hetero férfi vagyok és nősülök. A cikk nagyon tetszik, a felettem levő hozzászólásról meg az jut eszembe, hogy bár nem szeretem a feminista szemléletet, de amíg ilyen korlátolt férfihozzáállással találkozhatunk, addig sajnos van létjogosultsága. Nagyon klassz, hogy valaki a saját szélsőséges bloggjának a látogatóival (akik talán hasonszőrűek) objektivizálja a saját elmeháborodott gondolatait. A cikk arról szól, hogy hogyan éljünk természetes kapcsolatban, a hozzászólás arról, hogyan élhetünk teljes félelmek között. Mindenki választhat.

  3. Én nőként olvastam ezt végig, és számomra furcsa volt kicsit az utolsó bekezdés. A nők nagyon nagy százaléka dolgozik anyaként, legalábbis Magyarországon szerintem egyáltalán nem általános az, hogy a gyerek miatt otthon tespednek a nők. Az ismeretségi körömben a nagycsaládos nők is dolgoznak, megbecsült munkakörökben, sőt van olyan, ahol válásnál a 4 gyereket ugyan közösen felügyelik a szülők, de az apánál vannak az idejük nagy többségében, mert anya nagyon sokat dolgozik, és amúgy éli az életét. Huffnágel Pista hozzászólásával nem nagyon tudok mit kezdeni. Lesír róla, hogy valami nagy törés volt az életében, vagy éppen nem kell senkinek, ezért próbálja az életmódját alátámasztani mindenféle kutatásokkal, ahelyett, hogy élné az életét. Fura.

    • Boglárka, én pont azt látom, hogy három (vagy több) év gyes után a nők nehezen tudnak visszakerülni a munkába. És a politika is inkább abba az irányba hat, hogy a nők maradjanak inkább otthon. Nyilván statisztikákkal lenne érdemes kardozni, nem a környezetünkből vett példákkal. :)

  4. Azt gondolom, hogy a párkapcsolatokban és házasságokban a felek azzal segítik egymást és önmagukat a legjobban, ha
    – megfeledkeznek arról, hogy a másik fél férfi/nő: inkább a nemtelen lény, a társ, az ember küzdelmeire fókuszálnak,
    és ezzel egyidejűleg
    – nem feledkeznek meg arról, hogy a másik fél férfi/nő: segítik egymást “állati ösztöneik” okozta irracionális viselkedésmintáik (el)viselésében.

    Egy-egy gyakorlati példa:
    – Az otthonunkban senkit, főleg a társunkat ne szivassuk azzal, hogy henyélünk, mialatt ő meg összeesik a mosogatás utáni rendrakás közbeni teregetés előtti vacsorakészítés alatt. Főleg akkor ne, ha mindketten ledolgozták a napi 8 órájukat, akár férfi, akár nő a henyélésre inkább hajlamos fél.
    – A férfi időnként arra vágyik, hogy alfahímként tűnhessen fel, és a legnagyobb hatást ebben a szerepében idegen nőknél érheti el. A nő időnként arra vágyik, hogy valaki eszét vesztve a lábai elé boruljon, és a legnagyobb hatást egy ilyen cselekedettel az idegen férfi érheti el. Ezt duzzogás nélkül kell tudomásul venni és mederben tartva kezelni tudni.

    Mi azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek első éveiben az anya bizonyos szempontból pótolhatatlan. Voltak olyan helyzetek, ahol a kicsit az egyébként körberajongott apa sehogy sem, az anyai ölelés viszont egy csapásra megnyugtatta. Ugyanakkor láttuk, hogy az apa hosszútávon is, ugyanolyan megbízható módon volt képes gondoskodni a kicsi napi szükségleteinek biztosításáról, mint az anya. Holott apa egy rendkívül konzervatív, patriarchális beállítottságú családban nevelkedett, ahol axiómaként tartották számon, hogy az apának sem a szülőszobában, sem a pelenkázóasztal környékén, de az éjszakai bölcső közelében aztán végképp semmi keresnivalója.

    Nőnek és férfinak együtt kellene tudomásul venniük, hogy nem egyformák, de pont úgy teremtődtek, hogy egymást segítve messzebbre jutnak az élet teljességének elérésében, mint külön-külön, vagy a haverokkal. A mikéntjét megtanulni sok élettársi kapcsolatba, és közel egyharmad életnyi időbe telhet. Ugyanakkor a tanulás nem abban merül ki, hogy tanuljuk a szexuális örömokozást – az csak a ráadás.

    Persze ismerek olyan embert, nem is egyet, akinek végül nem lett családja, és így is megtalálta hasznos helyét a társadalomban, boldogulását a hétköznapokban. De, szerintem, amint megfogant egy utód, a felelős nemzőnek dolga van. Többek közt: együttműködést keresni az egyenrangú nemzőtárssal.

    Jelen állapotomban azt hiszem, hogy csak az találhatja ezeket a gondolatokat “ideologizált bölcselkedés”-nek, aki még nagyon távol áll attól, hogy felnő a helyzetez, vagy az, akit rohadtul arcon vágott egy volt társ (által az élet).

Te mit gondolsz?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s